|
New Orleans 44. utca kismarket
- Uram, kérem igyekezzen már. 1o perce be kellett volna zárnom az üzletet. – idegesen nézegette az óráját a harminc körüli nő. És közben egy papírlappal legyezgette a dekoltázsát. Mi tagadás, volt mit legyezgetnie… Visszakullogott a pénztárhoz, és szúrós szemmel figyelte a sántikáló öreget, ahogy nézegeti a bevásárló listáját, és a különféle árukkal roskadásig telezsúfolt színes polcok magas tornyait. Amanda nagyon türelmetlen volt, randira készült. De igencsak meglepődött magán, hogy a szokottnál sokkal előzékenyebb, nem rángatta a bácsit karjánál fogva, és nem üvöltözött vele. Belül repkedett a boldogságtól. Csak azért nem látszott rajta, mert ösztönösen beleivódott a sok-sok szingliév alatt, hogy a pasik szeretik a megsebzett gerléket babusgatni. Így amikor csak tehette ezt a kis sokat szenvedett, meggyötört de ártatlan, törékeny nőt mutatta magából. És be is jött neki mindig. Ezek a kapcsolatok viszont rendre tiszavirág életűek voltak. Talán nem is akart komolyabbat soha. De most mást érez. Lelke végre kitörhet vaskos páncélja mögül..Szabadabbnak érezte magát mint valaha. Ő maga sem értette miért érez így, hiszen azt gondolnánk, hogy a szingliség a legszabadabb létezési mód a világon. Amanda viszont eddig érezte magát börtönben. Lelkét saját maga ítélte sötét verem-rabságra. Mert ott senki ember fia lelke nem tudta őt megsebezni. Testét viszont nem sok habozással odaadta szinte minden pasinak, aki mert neki kicsit is bókolni, elbűvölni néhány napra, vagy néhány órára. Ron viszont egész más típus volt. Még csak 1 hete ismerte meg egy internetes fórumon, de máris össze tudná vele kötni az életét. Minden olyan hihetetlen, mesébe illő abban a pasasban. Nehéz olyan embert találni akivel rögtön egy hullámhosszon vagyunk, akivel úgy érezzük, hogy a világ szebb és élhetőbb. Amanda rátalált erre az emberre, és ez az ember képes volt arra, hogy meggyógyítsa a nő sebzett lelkét, és börtönének zárát is feltörte néhány rutinos, könnyed mozdulattal. Hirtelen fejéhez kapott a nő, eszébe jutott, hogy Lisának megígérte, délután felhívja. Most meg már este 7 is elmúlt. Rápillantott a lassan, és fájdalmasan mozgó bácsira, és úgy döntött, hogy fürdetési időben mégsem zavarja legjobb barátnőjét, akire kicsit neheztelt, amiért épp akkor cuccolt el a városból, mikor végre büszkélkedhetett volna előtte az ő sármos, jóképű, kedves pasijával. Úgy döntött, hogy inkább Facebookon üzen Lisának pár mondatot.
Hello Csajszika, Elszaladt az idő, zsúfolt napom volt, még mindig a boltban talpalok, pedig menni kellene már rendbe hozni magam. A cicimről is folyik a víz. Holnap délelőtt szabad leszek, és beszélgetünk végre. Majd én hívlak, mert lehet délig alszom. Ron nagyon heves szerető, de inkább a szeretkezéstől fáradjak ki, mint a munkától. Csajszikám úgy érzem ő az igazi. Tökéletes teste van, kedves, figyelmes, mindig tudja mit szeretnék, nagyon jó ösztönei vannak, ha csak a nagy sötétkék szemeibe nézek máris elfelejtem ki vagyok, hogy hívnak, csak ő létezik abban a pillanatban számomra… azt hiszem szerelmes vagyok. Tudom, hogy ő is így érez. Néha olyan édesen zavarba jön, minden látható ok nélkül. Olyan kis aranyos tud lenni. Hahó kisanyám, én fogytam is! Remélem te sem tespedtél, elmaradt a mérlegelésünk, látni akarom a mérlegedet, fotózd le, én is elküldöm Face-en. Ja és az én pasim is olyan intelligens, mint John. Egy vércsoportdiétás fórumon ismerkedtem meg vele. Rögtön kitalálta milyen a vércsoportom. Hihetetlen jó intuícióval rendelkezik, és ezt az ágyban is kamatoztatja. Na megyek, mert a bácsi végzett a listájával. Holnap hívlak Lisa. UI: Szoríts nekem, hogy ne csesszem el! Ezt a pasit örökbe akarom magamnak.
Mielőtt bezárta a boltot leemelt egy francia pezsgőt az egyik polcról és rohant haza. A liftajtóba beakadt a ruhája. Minél jobban siet az ember annál kevésbé halad… Miközben a ruháját rángatta, észrevette, hogy lábai megint tüskések. „Fenébe, még ezt is le kell borotválnom” Megszólalt a telefonja: - Szia szőke cicám - a vonal másik végén mély, kedves férfihang hallatszott. Amanda akaratlanul is szélesen mosolygott, amint meghallotta imádott pasija izgató hangját. - Csók, édes lovagom. De kérlek ne szőkézz le, azt nem nagyon szeretem. - Mégse mondhatom azt, hogy cirmos cicám- nevette el magát Ron. - Vicces fiú… mondd csak egyszerűen azt, hogy cica. - Jól van cicám, változott a program. Elszállt az autóm vezérlése. Mit szólnál, ha most te jönnél el hozzám? Még mindig ott lakom ahol a múltkor. Amanda megnyugodott, így hát akkor van ideje összekapnia magát. - Rendben kis lovagom, ott leszek egy óra múlva. Csók. - Várlak kicsi cicám. Csókollak. A fiatal nő lakása igazi kis nőcis lakás volt. A piros és egy egészen halvány rózsaszín volt az uralkodó szín. A legszembetűnőbb ékesség a lakásban az a néhány, egy, másfél méter körüli szobor volt, amelynek mindegyike meztelen férfiakat ábrázolt, afféle modern Dávid szobrok, kicsinyített másai. A hálószobában a piperetükör melletti szobor bőszen kiálló hímtagja néhány öv tartására rendeltetett. Egy korábbi pasija ötlete volt, akit frusztrált a szoborpasas méretes büszkesége… Időnként még szólt is a szobrokhoz Amanda. Talán még nevet is adott nekik az évek során. Miután elkészült megírta a kis papírt, ami a pezsgősüveg nyakára volt rögzítve. Először le akarta venni, hiszen semmilyen alkalom nem volt, se szülinap, se más egyéb ünnep, de sajnálta azt a szép papírt kárba veszni, így inkább írt rá egy idézetet:
„Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.” Szeretlek
Ron láthatóan ideges volt, tördelte a kezeit, és ivott is miközben várta Amandát a kis garzonlakásában. Rumos pohárral a kezében nyitott ajtót. Amanda rögtön imádott pasija nyakába ugrott, aki elejtette a poharat, de nem törődtek vele. Ajkaik összetapadtak és elbillegtek a nappali közepén elterülő szürke kanapéig. Hosszú perceken át csókolóztak.. - Cicám, kérsz valamit inni? Úgy örülök, hogy végre itt vagy. – Ron hirtelen felugrott a kanapéról, mintha valami bűnt követett volna el. Amanda is furcsállotta ezt, de az öröm nem engedte mélyebben belegondolni ebbe a pillanatba. - Azt kérek amit te is ittál..kellemes az íze- és kacsintott egy csábosat. - Hozom – szólt kissé gépies hanglejtéssel Ron. A bárpult a nappali ablakos része felőli sarokban volt. Az ideges férfi elővett az egyik kis fiókból egy parányi üveget, és egy rumos pohárba öntötte annak átlátszó, vízszínű tartalmát, majd felöntötte barnás-vöröses, illatos kubai rummal. Talán ez az egyik legnemesebb ital aminek illata sajátságos, megnyugtató hatással van az emberi lélekre. Ron kezei most mégis remegtek, nagyon lassan ért a kanapéhoz, ahol Amanda hosszú szőkés fürtjeit igazgatta. - Tessék cicám, igazi kubai… - nyújtotta a nő felé a poharat, de majdnem elejtette azt. Amanda is észlelte a férfi feltűnő izgatottságát. De ő inkább izgalomnak vélte. - Köszönöm, látom nagyon felizgattak a csókjaim – nevette el magát Amanda, és közben belekóstolt a rumba. Annyira szexisen akarta inni, hogy néhány csepp egyenesen a büszkén domborodó dekoltázsára folyt - Gyere édes lovagom, nyald le a mellemről a rumot… - és közben kezeivel simogatta a kebleire csorgott italt. Ron hátrálni kezdett, és csak annyit tudott kinyögni, hogy : - Hozok magamnak is egy pohárral, idd csak bátran, hátha mellé csorog még kevéske, az előző már egyébként is elpárolgott…. Amanda egyre kéjesebben simogatta magát, ugyanakkor mozdulatai egyre lassúbbá váltak. Ron a bárpulttól figyelte a nő nehézkes mozdulatait. Majd hirtelen eldőlt a kanapén, és poharát a padlóra ejtve mély álomba zuhant. Ron szíve csak most kezdett igazán vadul kalimpálni széles mellkasában. Egy számot tárcsázott: - Itt Ron, megvan az áru, jöhettek a furgonnal. Majd letette és felhajtott egy pohár rumot, majd még egyet, végül az egész üveget megfogta és a kanapéra telepedett Amanda mellé. A nő nyelve kilógott a szájából, és szemei is csak félig voltak csukva. Ron elfordította fejét és még egy pohár rumot felhajtott. A füst színű üvegasztalon lévő pezsgős üveget nézte inkább, amit Amanda hozott neki. Nyakán egy piros masni volt, kis aranyszínű kártyával. Csengettek. Az ajtóban 2 magas, kigyúrt férfi állt. Egy szót sem szóltak. Rögtön a kanapén fekvő nőhöz siettek. Ráhúztak egy fekete vászonzsákot, majd az egyik férfi a vállára vette. Ron csak állt az ajtó mellett lesütött szemmel. Mélyen lélegzett, mint aki éppen ugrani készül egy mély szakadékba.. Az ajtón alig fért ki a pasas. Amanda feje nekivágódott az ajtónak. Ron felhördült és majdnem reflexből behúzott egyet a nőt cipelőnek. A háta mögött álló másik férfi fogta meg könyökénél fogva. És csak annyit mondott: - Csigavér, ennek a nőnek már mindegy, hogy dudor lesz a fején. – és vállon veregette Ront, ezután lassan, komótosan távoztak a lakásból. Ron becsapta az ajtót, nekitámaszkodott, majd lerogyott a földre és a fejét fogva térdeire dőlt. Amandát egy egyterű furgon hátsó részébe tették és elhajtottak vele. Alig telt el 1o perc és ébredezni kezdett. Lehúzta magáról a vászonzsákot. A sofőr szinte rögtön kiszúrta a visszapillantó tükörből -Te, ez felébredt – mondta a mellette ülő, telefonjával babráló pasasnak, aki hátrafordult, majd rögtön vissza, és folytatta a telefon nyomogatását, fogheggyel csak ennyit válaszolt: - Pancser Ron, elszámolta a Gina adagot. Amanda lassan a sofőrök felé kúszott, és nagyokat kacarászott ahogy egy zökkenőnél felborult. A nevetésétől a 2 pasas is vigyorogni kezdett. Végül elért a nő a vezetőfülkéig. Megkapaszkodott a 2 első ülés támlájában és nézett előre, majd felnevetve ennyit mondott: - Hú skacok, jó gyorsan megyünk, de hova? A pasas egymásra nézett és elnevették magukat. Amanda elkezdte taperolni a telefonos ürge vastag bal bicepszét - Jó kemény vagy kisöreg. – a nő úgy beszélt mint egy részeg, csak közben vihogott mintha őrült lenne. - Az, és lentebb is kemény vagyok szivi – vágta rá a marcona férfi. Majd a sofőrre nézett és odasúgta neki: - Mi volna, ha kicsit eljátszadoznánk ezzel a bombázóval? Ennyi nekünk is jár. A sofőr nem szólt, elgondolkodott, néha oda-oda pillantott a nőre, aki épp a melltartóját igazgatta furcsán lassú, koordinálatlan mozdulatokkal és beszélt is a melleihez. - Duda egy rendben van… duda 2 mintha félrecsúszott volna. Hé faszikám ne vezzessél mán olyan vadul, hát szétfolyik a mellemben a szilikon. – hadarta nevetgélve Amanda. - Igazad van,- nézett kaján vigyorral a sofőr a mellette ülő társára - lehajtunk a régi papírgyár felé vezető úton és megkeressük a nőci elveszett cicijét. – mindketten örömittasan felhördültek, mint a vadkanok az erdőben.
Ron lassan visszaballagott a kanapéhoz. Felvette a pezsgőt és épp ki akarta dobni, amikor gondol t egyet és elolvasta az üveg nyakán lógó papírt, amit Amanda írt meg:
„Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.” Szeretlek
Lassan felnézett a szemközti falon lévő fémórára. Sötétkék szemeiben könnyek gyűltek össze, ökleit dühösen összeszorította. Mély elszántság és hideg rémület sugárzott tekintetéből. Hirtelen rohanni kezdett a bárpulthoz, elővett egy pisztolyt. Felkapta a slusszkulcsot és elviharzott a lakásból. Feldúltan bepattant autójába és a 2 férfi után eredt a magánklinika felé vezető sugárúton.
A furgon megállt az elhagyott papírgyári úton. Sötét volt, ezért az autó belső világítását bekapcsolták. Amanda épp dúdolászott valami dallamot, és simogatta hosszú haját. A sofőr félrehúzta az ajtót és megfogta a nő lábait, egészen a küszöbig vonszolta. - Na még egyszer.. jaj de jó csúszdázunk – nevetgélt Amanda. - Baby mindjárt csúszkálhatsz a farkamon. – és közben el kezdte gombolni a nadrágját. - Én is vetkőzzek? Vetkőzősdit játszunk? – kérdezte a nő szinte gyermeki ártatlansággal. - Jól be van tépve a csaj – vágta oda a másik, kopasz fejű pasas, aki a furgon oldalát támasztotta és várta a sorát. - Az én drága Ronom is itt bujkál valahol biztosan, megyek megkeresem – és próbált a nagydarab pasas alól kimászni. De az erőszakkal megragadta és a bugyiját kezdte tépkedni. De ellenszegült. - Csúnya fiúka! – és rávágott a pasas kezére. – Hát ezt nem így kell játszani, majd én vetkőzök magamtól, de előbb megkeresem a barátomat. - Hülye kurva, hallgass már el- üvöltött rá a férfi, és elkezdte a nő melleit morzsolgatni. Majd hanyatt döntötte a furgonban és kezdett rámászni. Ron már a klinikához ért, de sehol sem látta a furgont. A portást megkérdezte, hogy behozták-e már az árut, de azt felelte, hogy nem, pedig már nagyon várják. Gyorsan bepattant az autóba és visszament a főútra. Nagyon gyér volt a forgalom. Egyszer csak meglátta az egyik mellékúton a kivilágított furgont. Padlógázt nyomott és melléjük parkolt. Kiugrott. Amanda már visítozott, nem dúdolt és nem nevetgélt. Ron rögtön a rajta hasaló férfire támadt és azonnal főbe lőtte. A másik pasas kivette a füléből az mp3 lejátszó fülhallgatóját és ezután nyúlt volna a fegyveréhez de használni már nem volt ideje. Ő is kapott egy golyót a fejébe. A fickó út közepére terült, ezért Ron gyorsan megfogta a lábainál és lehúzta az árokba. Közben Amanda kiszabadult a ráboruló halott kanos pasas alól. - Hopsz, nagyfiú, várj, ezt szépen visszatesszük a helyére – megfogta a sofőr péniszét és megpróbálta visszatuszkolni azt a nadrágjába Ron épp akkor ért vissza az árokból - Te meg mit művelsz? Jézusom! - fintorogva megfogta a nőt a könyökénél és elrángatta a holttesttől. - Tudtam, hogy itt bujkálsz valahol édesem – és közben próbálta megsimítani a férfi arcát, de az elfordult. - Majd ha kezet mostál cicám, igyekezzünk. - Te láttad mekkora luk van a pasi fején? Abba bazi nagy piercing lehetett, biztos kivette. Én is ki szoktam venni a köldökömből időnként. Ne rángassál már ennyire, sietünk valahová? Ron idegesen tekintgetett mindenfelé, majd betuszkolta a nőt az autóba, és elhajtottak. - Aludj kicsit cicám, majd egy benzinkútnál megállunk – javasolta Ron a megkergült nőnek, aki nehezen bírt magával, kicsatolta a biztonsági övet és rá akart mászni a férfire. - Nem! – jelentette ki határozottan – Én most szexelni akarok. Ron az utat figyelte, egyik kezével vezetett, másikkal a nőt nyomta az üléshez. A legközelebbi benzinkútnál megálltak, kisegítette Amandát és a mosdó felé vezette. - Kis mocsok vagy ám drága Rontombontom – nevette el magát hangosan a nő. – hazudós vagy, azt mondtad nem jó a kocsid…egyébként a kedvedért nem csak a lábamat borotváltam le, már a nunim is borostás volt. - Pszt, nem kell hogy az egész világ tudjon erről, halkabban is beszélhetsz – rántott egyet a nőn és zavartan nézett a töltővel szenvedő szakállas kamionsofőrre. - Tudod mit édesem, tudja már az egész világ, hogy csupasz a sunám. - Na mostmár elég, igyekezz! – Ron dühös lett, kitépte a mosdó ajtaját és szinte belökte rajta a nőt. – mosakodj meg Amanda! - Te vagy az én hősöm – és próbálta átkarolni a férfit, de az megfogta a karjait és a mosdó fölé vitte. - Előbb mosd meg azt a … mosd meg a kezed, aztán akarj hozzám nyúlni! Ron egész teste remegett. Még most kezdte felfogni mi is történt. Amanda megmosakodott, ivott is kis vizet, majd látta, ahogy imádott pasija gondterhesen a falhoz támaszkodva fejét fogja. Odatántorgott hozzá és átölte szorosan. - Jézusom, Ron, de hiszen te remegsz… - Naná, hogy remegek, most lőttem fejbe 2 fickót. De ezzel magunkat is halálra ítéltem! – szólt elkeseredett hangon a férfi és közben adott egy puszit a nő fejére. - Vicces fiú vagy. De én így szeretlek. Nagyon nagyon, te vagy az én kis hősöm. - Jól van, jól van, ne beszélj, gyere igyál még kis vizet aztán el kell tűnnünk innen. Ron fejében csak úgy pörögtek a gondolatok. Tudta, hogy max 2 órájuk van arra, hogy eltűnjenek. Gyorsan rátalálnak majd a 2 beszállító holttestére. Fogalma sem volt hová mehetnének, ezek az emberek mindenhová beépültek, bárki ellenség lehet, bárhol. Az árulóért a cég sok pénzt fizet. Azt is tudta Ron, hogy duplán halálra van ítélve, hiszen ha a rendőrség kapja el, akkor halálbüntetés vár rá, ha a cég emberei, akkor szintén. Kicsit megkönnyebbült a lelke, mikor bevillant elméjébe, hogy kisfiát és exnejét hetekkel korábban Franciaországba költöztette. Sok pénzébe került, de így kicsit szabadabbnak érezte magát. Az autóban Amanda végre elszenderedett. Elhagyták New Orleans-t, és mentek a nagy ismeretlenbe. Ron eszébe jutott, hogy egyszer az egyik kollégája azt mondta, hogy a cég emberei kizárólag a denveri repteret nem ellenőrzik. Azért mert a cég vezetői valamilyen babonától tartanak, de Ron nem tudta pontosan, hogy ez csupán mende-monda, céges mítosz, vagy egy tökéletlen igazság. Fejében kezdett kirajzolódni egy terv a nagy szökésre. Hajnalban Amanda felébredt. Pokoli fejfájásra panaszkodott és emlékei meglehetősen homályosak voltak. - Hová megyünk édesem? – kérdezte fáradt hangon - Nem tudom pontosan.. de közel vagyunk Houstonhoz. Amanda elcsodálkozott, majd hirtelen Ron nyakába ugrott és adott neki egy nagy csókot. Majdnem ütköztek egy szemben jövő autóval. - Megőrültél? Mi a lószart csinálsz? - Bocsánat na, csak annyira örülök. De nem értem hogyan tudtad meg, hogy itt lakik a legjobb barátnőm. Annyira imádnivaló pasi vagy. Nekem még senki nem akart igazán örömöt szerezni… - a meghatódottságtól kicsit elbicsaklott a hangja. - Ja, hát igen..ö.. izé. persze, sok rumot ittál, hát nem emlékszel? Este… beszéltünk erről arról… - Aha, dereng valami, dereng. Jaj de tök mindegy, meglepem Lisát, úgyse hívtam fel tegnap. Szuperjóóó lesz! De a címét nem is tudom, fel kéne hívni mielőtt… - Majd felhívod, most még korán van, aludj kicsi cicám. - Jó, de soha többé nem iszom rumot – közben hátrahajtotta az ülést és kényelembe helyezte magát.
Houston
Lisa izgatottan készülődött kora reggel. Alig akarta elhinni, hogy Amanda valóban eljött Houstonba, azt hitte csupán egy hóbortos tréfa, talán még az esti mámor hatása kedves barátnőjénél. John egykedvű volt, a reggeli szexelést szakította félbe Amanda hívása. Ettől nagyon morcos volt. - Nem mondod, hogy most emiatt vagy ilyen drágám – rivallt rá férjére az izgatott Lisa. – ez azért nem természetes, mi az ördög van veled? - Semmi, csak fáj a fejem, semmi baj szívem, ne haragudj. Amúgy se nagyon bírom ezt a nőt, meg a pasiját se ismerjük. Csak így beállítanak ide korán… - mormogott tovább John. - Megjöttek, menjünk együtt ajtót nyitni. Az ajtóban ott állt Ron és Amanda egymást átkarolva. - Szia csajszikám – sikított ujjongva Amanda és rögtön kedves barátnője nyakába borult. Lisa közben Ron megszeppent tekintetét figyelte széles mosollyal. Ron jéggé dermedten állt az ajtóban. Tekintete halálos félelmet sugárzott. Majd hirtelen férje felé fordult Lisa, és rajta is ugyanezt a fagyos, rémült tekintetet látta. A két férfi egymást nézte, pislogás nélkül, földbe gyökerezett lábbal, teljesen elfehéredve. |
|
© Neo Minden jog fenntartva! |
|
Az utolsó esélyt csak 18 éven felüliek olvashatják annak erőszakos és erotikus tartalma miatt! |
|
Ez a történet Colvee: Az élet mégis szép című regényének egyik puzzle darabkája... |